1. rész

A nap unalmas része lassan telt el, de utána felpörgött a buli. A kidobók szinte minden negyed óránként kiraktak valakit, de a helyére rögtön öt új tag érkezett. Mondjuk úgy, az egy négyzetméterre eső személyek száma elég nagy volt. Hál' Istennek, nem voltam egyedül a bárban, így pörgősen ment ez az egész. Italt töltöttem az egyik törzsvendégünknek amikor felnéztem egy pillanatra és kész. Megláttam őket. Pillantásom elidőzött rajtuk, ezért kifojt az ital a csordultig töltött pohárból. Ezt is csak úgy vettem észre, hogy a munkatársam, Jeremy rám szólt. Zavartan leraktam a piás üveget, feltöröltem a pancsot a pult belső részéről és odaadtam a vendég italát. Tekintetemet visszakaptam oda, ahol az előbb álltak, de természetesen már hűlt helyük volt. Csalódottan vettem el a pénzt az előbbi vendégtől. Jeremy hátrament valamiért a raktárba, én pedig a hűtőben kutattam, amikor valaki megszólított. Megpördültem a tengelyem körül és megláttam, ki szólított. Azt hittem elájulok. Ben Bruce, az Asking Alexandria alapító tagja és gitárosa támaszkodott a pultra és intett, jelezve, hogy ő szólt.
- Szia, mit adhatok?- mosolyogtam a lehető legtermészetesebben.
- Magadon kívül?- mosolyodott el.- Jó, ne haragudj, ez kibaszott közhely volt.
- Kicsit.- nevettem.- Szóval?- húztam fel fél szemöldökömet. Gyorsan ledarálta a többiek és a saját rendelését.
- Ez így egyszerre egy embernek sok lenne, úgyhogy kiviszem én, tálcán.- mosolyogtam és már töltöttem is a piát.
- Istennő vagy...-gondolkozott el a nevemen.
- Hayley, a nevem Hayley Tate.- mondtam. Ujjaival hátrafésülte arcába hulló haját egy csábító mosoly kíséretében. Felkaptam a tálcát és Ben után indultam a tömegben. Az asztalhoz érve letettem a piákat és visszaindultam. Illetve csak akartam, mert valaki elkapta a csuklómat és visszatartott.
- Maradj itt egy kicsit.- kérlelt Ben.
- Vissza kellene mennem és amúgy sincs több szék itt.- villantottam egy keserű mosolyt.
- Jeremy egyedül is bírja.- nézett rám Danny mosolyogva.
- A hely problémát pedig megoldom.-.kacsintott rám Ben. Először nem értettem, majd mikor megpaskolta a combját, rögtön leesett. Az egyik felém azt mondta, utasítsam vissza, a másik ordította, hogy fogadjam el. Az ordítozó részt választottam, mert féltem, hogy tovább ordítozik, amiért ellentmondtam neki. Na meg mert milyen menő, hogy egy ilyen srác ölében ülhetek. Helyet foglaltam a szívdöglesztő gitáros ölében úgy, hogy láthassam a többieket és őt is.
- Kérem a pénzem! Mondtam, hogy úgyis beleül az ölembe.- röhögött Ben, Danny pedig ledobott az asztalra 20 dolcsit. Azzal a lendülettel felálltam és visszamentem a pulthoz. Ledobtam a tálcát és közöltem Jeremy-vel, hogy haza megyek. Látta az arckifejezésemet, úgyhogy mondta, hogy menjek nyugodtan. Elindultam az úton, összehúzva magamon a bőrdzsekit. Trappolást hallottam magam mögött. Óvatosan hátranéztem. Ben loholt utánam. Mint aki észre sem vette, mentem tovább.
- Hayley! Állj már meg!- ordított utánam. Megálltam és megfordultam.
- Mi van? Mit akarsz?- kérdeztem ingerülten.
- Csak azt, hogy hallgass meg.- felelte.
- Álmodozz csak!- gúnyosan elmosolyodtam és tovább indultam. Utána kapott a csuklómnak és visszarántott.
- Ben, ha nem engedsz el, én komolyan pofán verlek!- fenyegetőztem.
- Hayley, félreértettél, amikor beléptünk a bárba, Danny meglátott és azt mondta, hogy tuti nem tudok egy olyan szép lányt rávenni, hogy az ölembe üljön. Én meg ellene fogadtam, aztán beszélgettem veled és teljesen elvarázsoltál.- a mondat végén már dühös voltam ezért erősen pofon vágtam.
- Nem vagyok az a lány, akinek beadsz három édes szót, valami közhelyet és máris kész feleségül menni hozzád! Ha kellek küzdj értem!- simítottam végig az arcát, ahol még látszott a tenyérnyomom.
- Jó, akkor haladjunk lépésenként. Hazakísérhetlek?- kérdezte óvatosan.
- Persze.- mosolyodtam el.- A pofonért pedig ne haragudj.- húztam el a számat.
- Semmi baj, megérdemeltem.- húzott közelebb magához, miközben elindultunk. Hazáig végig röhögtünk egymáson. Egyszer majdnem neki mentünk egy oszlopnak. A házam ajtajához érve próbált megcsókolni, de én inkább behúztam magammal a házba. Miután becsuktam magunk mögött az ajtót, be is zártam. Ajkaimat övéihez érintettem. Egy lágy csókban értek össze.
- Nem akarok túl messze menni. Ma még nem!- ziháltam, mikor ajkaink elváltak.
- Addig megyünk, amíg szeretnéd!- nézett mélyen a szemembe.
- Melletted akarok ébredni!- közöltem.

Prológus

Reggel fél 6 van, kezdődik a szokásos mókuskerék. Éppen csak magamhoz tértem, de már kezdhettem is készülődni. Miután elkészültem szaladtam végig az utcán. Általában ez van, mindig rohannom kell, hogy el ne késsek. A bár előtt nagy nehezen megálltam és kinyitottam az ajtót. Bent nekiláttam a teendőimnek. Egy újabb unalmas napnak néztem elébe. Ebbe a bárba metálarcok és ringyók járnak. Néha napján megfordulnak nálunk metálbandák is, ilyenkor a kidobók nem unatkoznak. A takarítónő meggyötört arccal botorkált le az emeletről. Megértem. A hangeffektek alapján tegnap este is durva kalandok folytak ott. Már két éve dolgozok itt, hozzá vagyok szokva.

Sziasztok! Ennyi lenne előlegben. Sajnos technikai gondok miatt a blog külsejével egyenlőre nem tudok foglalkozni. Ígérem igyekszek vele! Addig is jó olvasgatást!